|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vándor remény . . . | |||||
| Vándor Remény csapongva jár,
Örömre hív, de búra vár; Távolra mint hajnal pirúl, Közel sötét éjként borúl. Tenéked, ó bús Szerelem, E rózsabimbót szentelem; Nyájas, piros, s illatja szép, De hajh tövíse szívet tép! Föld-e lakod vagy fenn az ég? Ragyogj felém örök Hüség! S virágra mint harmat ha húll, Enyhítsd e kínt mely bennem dúl! | |||||
| |||||