|
|
|
|---|---|
 |
|
| Lyány ült . . . | |||||
| Lyány ült a hold fényében,
Felé ment a legény, Lyány függve kétségében, Örömben úszva én, Várt és kör?ltekintett, Meglát, remegve intett, S elömlék kebelén. "Lyány, ó leány ha csenddel A másik éj is int, Lopvást, lopvást jövend el A boldog pár megint!" Nem szólt, csak elpirúla, Mosolygott s rám simúla, S csókokkal öszvehint. "Menj ó legény, röpdeznek Hajnal fúvalmai, S ott benn fölébredeznek Anyám s leányai. Jöttem, de szívszorúlva." S zengtek, de rám borúlva, Búcsúszót ajkai. Itt állok a szabadban, A nap csendben jön fel, Az árnyas boltozatban Csalogány énekel; S mélyében kebelemnek Szelíd dalok teremnek, S szívem dobog s tüzel. | |||||
| |||||