|
|
|
|---|---|
 |
|
| Laurához | |||||
| Közte s?r? kénynek, fájdalomnak,
Lyányka, lyányka nyugszom kebleden, Gyakran Léthe lankadási nyomnak, Gyakran véd? karjain angyalomnak Új örömfény terjed létemen. Szenvedünk, s bár nyúgodalmat kérek, Vérz? búnkat mégis ölelem; Hidd el azt, a bú s öröm testvérek, S kényben úsz e jóltev? tündérek Szép körében képzet s értelem. Meg ne bánd, ha könnyeid hullának, Néma könnyek, Eros karjain, Meg ne bánd, mert szép napok valának, Melyek Eros karja közt folyának, Míg szendergél költ?d dalain. Égi lángot szívtam ajkaidról, Égi lánggal szívtad csókomat, Felder?lt a fátyol titkaidról, Ujabb álom szállt fel álmaidról, S szebb remény a láthatár alatt. Álom és Remény éltünk vezéri, Tartnak fáklyát végcélunk felé, Szívünk a valót távol kiséri, S megcsalatván, néha bár eléri, Csalfa bájalakkal váltja bé. D?ljünk a jelenlét hív ölébe, Légyen álom, légyen csalfa kép; Tán ha vígan szállunk ellenébe, Nem borúl szép arca gyászleplébe, S mirtuszágat fürteidre széd. | |||||
| |||||