|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egy született leánykának | |||||
| Igy zengi berke bájos éjjelében
A nimfa dalait, Ha megjelenni látja kellemében Májust s virágait, Örvendve f?zi sz?ke homlokára A rózsalombokat, És hallja mint zúg a visszhang, dalára Tördelve hangokat. Szelid csenddel zúg a dal hurjaimról, Miként az esti szél, Kerengve lengvén rózsabokraimról, Hesper szép fényinél. A naisok nedves barlangjaikban Andalgva hallanak, Mid?n a berkek öblös hangjaikban Utánam hangzanak. - Leányka! még nem érzed, szenderegve Anyád lágy kebliben, Nem még dalom, mely zeng, puhán lebegve Feletted édesen, Nem olvad öszve szíved szent hevére Melyet reád lehell: Mint pásztorának a hölgy énekére, Ha róla énekel. Némán örülve hallja rejtekében Kell? nyögéseit, Merengve éli álma tengerében Korának kényeit. Pirúlva, mint Auróra, nyilt kecsekkel Száll majd onnét el?; Miként mid?n a táncoló Kegyekkel Cypris mosolygva j?. Szent láng hevítve szívét olvadozva Szétomlik karjain, És eltéveszti létét gyúladozva Kedvellett csókjain. - De boldog vagy leányka! szenderegve Anyád lágy kebliben, Hü géniusz szállong feléd lebegve, Mosolygván csendesen, Szép sz?ke fürteit mirtusz köríti Mint Eros fürteit, Ki kedvelt kínokkal csalfán vegyíti Létünk kellemeit. Kör?lte rózsafénnyel elborítja A kell? halmokat S szavával édesen elandalítja Zengvén szent hangokat: "Viríts majd, mint a rózsa bíborának Virít szép színivel, Mely kebliben id?vel Cypriának Mosolygva hervad el. Leng? zefir fog majd feléd kerengni Sóhajtván tégedet, De vond be, látván ?t feléje lengni, El?tte kelyhedet!" | |||||
| |||||