|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vers egy leányról, akivel éjfél után találkoztam | |||||
| Éjfél után a Duna hídja
ó jaj, be könnyes, be setét. Éjfél után a Duna hídján egy néma lány jár szerteszét. Ki ?? mi ?? kérdeztem én is, de ? nem tudta a nevét. Csak csendesen vállamra hajlott. Sohase láttam ily szemet. Olyan szomorgó, oly mosolygó, félig sírt, félig nevetett. A haldokló galamb tekint így, vagy a kétéves kisgyerek. A szívemet kezébe vette, csókolta és nevetve hítt. Labdázott véle, földre dobta - ó szív, te vérz?, gyenge szív! - Aztán belétemette arcát és letörölte könnyeit. Mondtam neki: "Kis vízi ördög!" - Reátapadt a h?s ruha. Karján örökre útrakészen ringott szegényes batyuja. Vizes hajába csillag égett, mert várta, várta a Duna. Éjfélt?l hajnalig imádtam. A szánkon vacogott a csók. Köd hullt. A nedves éjszakában lassan dalolva ballagott. És sírt. És sírtam én is, én is, és sírtak fönn a csillagok. | |||||
| |||||