|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vallomás | |||||
| Teljes világi életemben
szelíd a-mollban udvaroltam; nem volt sosem merész frivolság, pajzán enyelgés a dalomban. A jourokon nem egy koros sz?z érzelmesen szólott szivemhez, bíztatva egyre, hogy maradjak továbbra is jó, illedelmes. Az ablakon át csókolóztam, de akkor is nagyon szerényen: álom-reményt, képzelt szerelmet szívtam magamba holdas éjen. Az ideál arany hajára költ?i lázban verset írtam, s más csókolgatta hamvas arcát, míg ünnepeltem dalaimban. Sóhajtozó nagy mélabúmért a lánynép oldalamra pártolt; dícsért is sok, de a szívében azt mondta mind: "De nagy szamár volt!" | |||||
| |||||