|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szeretet | |||||
| Mennyi ember van,
akit szeretek. Mennyi n? és férfi, akit szeretek. Rokonszenves boltileányok, keresked?segédek, régi és h? cselédek, lapkihordók, csöndes, munkás írók, kedves tanárok, kik vesz?dnek a kisfiammal. Találkozunk mi olykor-olykor, meg-megállunk, szemünk összevillan, s én még maradnék tétovázva, talán hogy elmondjam ezt nekik. Mégsem beszélek, mert csak a részeg aggastyánok s pulyák fecsegnek. Ilyesmir?l szólni nem ízléses. Meg aztán nincsen is id?nk. De hogyha majd meghalok egyszer, s egy csillagon meglátom ?ket, átintek nékik kiabálva, hajrázva, mint egy gimnazista: "Lásd, téged is szerettelek." | |||||
| |||||