|
|
|
|---|---|
 |
|
| Skála | |||||
| Őszi éjjel
a n?k ágya, mint a vér. Vágynak ?k is, árva lelkek, a napér. Lámpa füstöl hosszú füsttel olykoron. Hull az ágyra fekete hó, a korom. Künn az ajtó, bús sóhajtó, nyekereg. Tompa hangon rí a gangon egy gyerek. Ülnek-ülnek az ágyaknál csendesen, gondolkoznak régi, rút emlékeken. Egy se tudja, hogy mi bántja, mit akar? Kóc a fés?n, a fejükben z?rzavar. Forró ujjuk, mely sok férfit, szívet ölt, most fázósan, fényes t?vel inget ölt. A gavallér - aranytallér hova ment? Porlad ? is, mint a szivük odalent. Hervadt ajkuk csókos álmot - sírva kér. Őszi éjjel a n?k ágya, mint a vér. | |||||
| |||||