|
|
|
|---|---|
 |
|
| Régi szerelem | |||||
| Leszállt az est, künn a mez?kön árny van,
és szénsötét már-már a tiszta ég, és a gomolygó, g?zölg? homályban bátortalanul egy kis csillag ég. Ezüsterny?s lámpás süt asztalomra, el?ttem áll a váró tinta, toll. S én elmerengek, tollam messze dobva, s egy könny remegve szempillámra foly. Oly bús az est... A hold merengve kél fel, távolból édesen szól a zene, s néhány madár lefekv? éneke. És záporozva hull a rózsa, csók... Csak engemet fog által jégkezével egy visszajáró hófehér halott. | |||||
| |||||