|
|
|
|---|---|
 |
|
| Feleségemnek . . . | |||||
| Megszoktalak, akár a leveg?t,
bármerre nézek, mindenütt te vagy, szekrényem alján, a fiókjaimban, az agyvel?mben, és nem veszlek észre. De múltkor este, amikor bejöttél szobámba, s mondtál valamit nekem, sok év után egyszerre ráocsudtam, hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve ámulva néztelek. Szemem lehunytam. Ezt hajtogattam csöndesen magamban: "Megszoktam ?t, akár a leveg?t, Ő adja nékem a lélegzetet." | |||||
| |||||