|
|
|
|---|---|
 |
|
| Fehér leányok | |||||
|
1 Olyan vagy, mint egy álom-angyal, halványszin?, ezüst nyakaddal. Szavad, minthogyha heged?b?l zokogna fájón, sírva b?völ. Nagy b?nök alkonyán jelensz meg habtestü, sz?zi, gyenge gyermek, s te szent, te b?ntelen, te boldog, szivembe felrázod a poklot. 2 Ó mint szeretnélek téged szeretni, örjöngve hívni lázas éjszakán, fátylas szemed bágyadtságába nézni, míg ránkborul a csókos, halk magány. Egy más világ h?s rózsáit csodálom virágos, ifju, tiszta arcodon s fogam csikorgatom, hogy nem szeretlek s a fagyban a lángokról álmodom. 3 Téged kereslek, rózsakeblü lányka, halvány nyakaddal, kék gyermekszemeddel, ki, hogyha megjelensz vad álmaimban, zokogva és riadva rettenek fel. Téged kereslek, titkoslelkü gyermek, ki szembe ülsz le a vonatba s akkor, mid?n remegve sejtem, hogy szeretlek, leszállsz a vágtató vonatról... | |||||
| |||||