|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az est… láthatatlan | |||||
| Az este rohamléptekkel jön e tájra, setét borul a világra.
Az estésedében nem van madárzaj, abból biz' csend lett! Csuhaj... Madarak elmennek humni, ilyenkor már nem lehet flangálni. Sötét szél elül, Viharnak emléke száll. Nyugszik a világ. Fáradt táj pihen, Madárhad álomra dől. Csillagfény virraszt. * A nagy csend gondolatokat generál, madársereg reggeli eláll... Az életóra ketyegve elrohant, nem hagyta magát... csend megfogant. Tiltakozott, hogy éjjel is munkája van, a csoport az ágakon el van. Nagy csend szétfeszít, Óra ketyeg, nem áll meg. Álom elmarad. Ágon csoport ül, Madársereg álmodik. Az éj nem pihen. * Ki elhalad előtte, órára les pillanatra, de csak számokból volt rajza! Becsapnák őt, ha lehetne, mintha éj-reggelig ködöt lehelne. Talán az idő is megállna, de máshol korán kelő madárraj várja... Öreg óra jár, Számokkal festett arca… Múlás sóhaja…. Ködös reggelek, Idő játszik, megállna. Madárraj hívja. * Mi lehet arca mögött, nem tudja senki, de igy meg, nem tudják szeretni. Az esti vihar hajnalra ütemesen elvonult, a reggel igy alakult. Jó helyzetben reggel... a madárraj ébredt és velük volt a napi ricsaj. Vádak zaja közt, Csendben várja a percet. Mikor nem bántják. Eső elvonul, Reggeli halk madár szól. Új nap ricsajban. Vecsés, 2025. március 28. - Siófok. 2025. március 31. – Kustra Ferenc József – íródott: leoninus csokrokat én írtam, az eredeti Baso féle haikukat, poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva. | |||||
| |||||