|
|
|
|---|---|
 |
|
| Emlékedért, reményemért | |||||
| Mit nekem adtál:felbecsülhetetlen
Kett?nk a sorsban:elkerülhetetlen. Az érzés,mit okoztál:a szerelem Lehet nem akartad,mégis megtetted. El?ször,mikor megláttalak,gy?löltelek Idegen voltál,piszkáltalak,lökdöstelek. Kés?bb enyhült a dolog,elviseltelek Mégsem akartam,hogy légy a közelemben. S egy nyári éjszakán megkedveltelek Akkor még nem tudva,ebb?l mi lehet. Teltek az órák,napok és hetek S Te egyre többet foglalkoztál velem. Nem tudtam akkor,mit is szeretnél Máig sem értem,miért is kerestél. Nem szándékosan,köztünk volt egy fal Míg egy ?szi éjszakán felrobbant. Nem tudom:valóság vagy álom? Remélem nem ül rajta átok. Emlékszem:azon a hideg éjjelen Megbabonázva fogtam két kezed. Megbénulva aludtam mellkasodon Éreztem,többé nem hagyod Hogy melletted ébredjek Máskor eg fagyos hajnalon. Abban a pillanatban mikor elengedtelek Rájöttem:örökre beléd szerettem. Múlt az id? s Te nem kerestél Engem viszontlátni nem szeretnél. Vérz? sebet ejtettél szívemen Arcomra csaltál fájó könnyeket. "Az id? mindent megold"-mondják a nagyok Engem miattad semmi sem kárpótolhat. Kés?bb én is beláttam az okosok elméletét S az id? tova ?zte minden sérelmemet. Jó id? múlva a sors újra összehozott Azóta csak Rád gondolok. Veled alszom el és Veled ébredek Ébren is:mintha itt lennél mellettem. Igen!Végre Te is felkeltél: Ha szólok hozzád:nem fordulsz el. Ha Te is szeretnél és szerelmem viszonoznád Még mindig lenne gond:egy számító,de igaz barát. | |||||
| |||||