|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egy csók egy állomáson | |||||
| Öt perc. Mehet. A sárga napsütésben,
Mely ?szünk minden fényét nekem adta, Egy n?nek csókja reszketett a légben. Idegen n?. Neve Innominata. Már nem emlékszik szemem a hajára És nem emlékszik félig hunyt szemére, De csókja édes volt, mint mustnak árja És lángot szított bennem ifjú vére! Öt perc. Mehet. A távolok már hívtak, Szobák, melyekben álmos, ólmos ?sz lesz, Napok, mikor már arcom száz red? lesz. Öt perc. Mehet. S mint holmi távol csillag, Oly messze t?nt már csókos n?, ver?fény. Megyek, mint nem várt torra megy a v?fély! | |||||
| |||||