|
|
|
|---|---|
 |
|
| Hóesésben hallik a nesz | |||||
| Míg ezen versemet írom… sőt, vastagszik.
(Septolet) Utcán hó, Ablakpárkányon jó, Gyerekeknek jó, Szánkózható hó! Jégvirág üvegen, Látás kellemetlen, Sőt, lehetetlen. * Száz méterre vonat, Kiad füttyhangokat, Tetején vastag hótakaró, Lehulló. Hó, hulláskor neszez. Kötelez Valakihez. * Vendégem jött régen látott, Emlék… mállott. Vágyott, Osztott, Írott. Idefele, recsegett hó… Kandalló! Hősugárzó… * Vonat füttyentés hallik, Állomáson, hó vastaglik. Beszélgettünk, Meséltünk… Cseréltünk. Nagy füles-sapkádban, Már mennél hóviharban? * Állomás tornácán Vonatra várván, Hóvihar tálcán… Hó esik, Recseglik, Vonat késik? Itt volt… emlékszik? * Régi ismerősöm Marinka, Örültem látva… Kikísértem kapuba. Ment nagy hóba… Hó, Nem műhó, Elcsússzantó… * (3 soros zárttükrös) Nem volt rajtam hócsizma, toporogtam a papucsba, Jólesett énékem fehér vastag hó, recsegő-szép zaja… Nem volt rajtam hócsizma, toporogtam a papucsba. * (Sedoka) Kicsit esik is. Engem nyugtat hóesés, Serceg, hallani mesés. Ég, hullajt pelyhet. Fönntartja a recsegést, Hallgatom… ezt a mesést! * (Tízszavas) Hó, mint ismeretlen angyal, repdes szépen, Nem csúsztam el jégen… Vecsés, 2020. október 30. – Kustra Ferenc József- írtam: ismeretlen szerző a „Hóesés neszez” c. verse átirataként. | |||||
| |||||