|
|
|
|---|---|
 |
|
| Jeges hidegség tapizza lelkemet? | |||||
| Magányom, mit árnyék kísér!
Jeges hidegség tapizza lelkemet és tán? gúzsbakötésként, az eszemet? A szívem is érzi, hogy ez egy tendencia, hogy állhat ellent, emberfia? Gyomromban érzem, az idegesség gyűlik, ez van, de ehhez fogam nem fűlik. Esteledik és nézem, az alkony fénytelenné lesz, a bíborosodás meg szép lesz. De magányomban nem tudom, mit tegyek, erős jeges tapizással, vajon mit kezdjek? Ballagok hazafelé, bár nincs otthonom, idegesen kötözgetem gatyakorcom. A fényszórót bekapcsolt autók rám vetik a fényt, én meg nem lelem az élet-eszményt. Az esti sötétben a magány, mint egy árnyék kísér, tudtom nélkül, mint kisértet kísér. Egyet tudok, ilyen trágya életből nincs kiút, mert ez csak egy trágya gyűjtő alagút. Az utóbbi tíz évben volt sok, ki csak ámított és 38 poéta-társ, szó nélkül elhagyott. A nálam tanulás javukat szolgálta, merthogy szolgálni a poéta feladata. E papír nem bírja "írók" minősítését, majd megkapják az élet(!)? minősítését! Vecsés, 2024. február 25. ?Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás, leoninusban. | |||||
| |||||