|
|
|
|---|---|
 |
|
| Annabál | |||||
| Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvényl? vágyak táncoló csapatja. Ma nincs enyészet, mélabú, halál, Ma zászlaját a mámor fölragadja S a szív, vert életem haló patakja Ma megdagad száz zsongó látomással S a szerelem mély tengerébe áthal. Ma újra koszorút fon az öröm És nászi fáklyát lenget a dics?ség, S a jövend?ség kapuját töröm S látom magam, gy?zelmek ifjú h?sét És vár a nagy, a holdasan zeng? rét, Hogy sírva a gyönyört?l ráfeküdjem Alélva boldog nyáréji der?ben. Ó szerelemnek holdja, sz?z arany, Ó fiatalság éje, végtelenség! Hiába sírok s áltatom magam, A nyár és vágy elvesztek már nekem rég S orgonahangján a sok büszke emlék Ott zsong a távol, mély látóhatáron, Hol a sötétbe húnyt szép ifjúságom. | |||||
| |||||