|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nem egy hely a lakunk! | |||||
| Rozsdamarta az
Idő, fény ravatalán. Árnyak hosszabbak. * Mohás kőkereszt, Rajta krizantém csokor. Lassú hervadás... * Még nem találkozunk, mert még nem egy földben nem lakunk, Lelkem érzi a lelked, de még nem egy hely a lakunk… Te ott lent élsz vagy fent laksz, érzed magadon a hideget, Én meg most is érzem a karcosan simogató szelet, És itt érzem, a gyenge, de cirógató napmeleget… * Virágtengerben Gyertya és mécses lobog. Lelket világít. * Az én sorsom itt csak, bóklászik a sárba, Abban is nehezen szinte térdig járva… A Te sorsod végleg, rég' volt megirkálva. * Virágcsokroknak Garmada, díszítőleg. Lobogó lángok… * Míg élek addig Te is élsz, mindegy, hol is vagy… Emlékeim szépíted és mindegy merre vagy! Nyirkos és párás már, sok megélt esztendőm, Arcomon, nyakamon a ránc, a fejkendőm. Sok éve elmentél már, hiányod az óta is fájom, Hogy nem volt jobb kapcsolatunk, én azt, az óta is bánom… Hiányzol és a lelkem tovább szereti a lelkedet, Ha itt ücsörgők a sírodnál... feltöltöd a lelkemet. * Haldokló levél Indul társai után. Hajnalban már fagy. * Lépő láb alatt, Halott levelek élnek. Bokor, átlátszó. Vecsés, 2015. november 29. - Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban… | |||||
| |||||