|
|
|
|---|---|
 |
|
| Viharnak sötétje… | |||||
| (bokorrímes csokor)
Lenyugvó nap aranyfelhőjében Megfürödhetsz fényes dicsőségben, A szűrt valóság papíron pihen, Ölelnélek magamhoz szelíden… (leoninus csokor) Nap melegében, tűző fényében, közeledik sötét este vaksötétjében. Föltámad a szél is, ami dühöng is, idefújja mindösszes vaksötétet is. Hogy villámlás ne zavarja vaksötétet, csak dörög, kényszerítve fellegeket! Az öregedő tücsök esteli szólamot játszik, Aztán meg van virág, ami igy este tátikázik… Az éber bagoly új elemet tesz a szeme mögé, Hogy lássa a vacsoráját, teszi csőr-felek közé. Szél kitép kisebb fácskákat, távoli égzengés zavaró… nem tud elfújni gyertyákat. Eső nagyon esik és a viharban vízszintesen repül… minden vizes, kegyetlenül. Elkezdődik ágak recsegése, az orkán el röpíti ezeket a… messzeségbe. Az énekesmadarak félnek, elbújnak kicsikéikkel A fészek mélyébe. A szárnyukkal látják el védelemmel. Közben biztos az ördög lépett patás lábbal ki a színre, Megjött villámlás, vihar meg megy… Így már nem kell lépni vízbe... Vecsés, 2024. június 14. Kustra Ferenc József- íródott bokorrímes és leoninus csokorban… | |||||
| |||||