|
|
|
|---|---|
 |
|
| Teszem a dolgomat… | |||||
| Munkás… poéta-napok
Poéta vagyok és teszem a dolgomat sokszor lelkesen, De azért sokszor, inkább kitartóan, fölöttébb csendesen… Ne fogja repülésben, a lelkemet semmi sem vissza, Mondanivalóm érthető, a lelkem szándéka tiszta! Itt, szobában elmélyült a csend, hangját lelkem beissza. Az én lét-templomom a dolgozószobám és én vagyok a papja. Oltárom az íróasztal, szép-régi és hiszek hittel magamba… Magamnak minek gyónjak: irgalmatlanul kordába vagyok tartva. Kevesen vannak köztünk igazi egyéniségek, És általában el vannak nyomva jó szélsőségek… Sok az a kicsinek tűnő, de olyan nagyobbacska apróság, Amiről írni kell, mert mutatja, hogy ijesztő a valóság. Nekem a vers lehetne akár villanófény-pillanat ridegsége Vagy szentjánosbogárnak az esőben elmúló árokparti fénye… Jó inkább az udvari sárgarigóink, nekem trillázó éneke. Öregszem és lehet, már csupán ön- ámítom magamat Nézek néha az égre, mert megszerettem már varjakat… Ma már, inkább magamnak hiszek és élvezem... nyarakat. Néha hallom is én, hogy kint a kerti kavicson, Az ihlet fénye, kanyarogva szobámba oson. Asztalomnál szimbiózisba kerülünk, Eggyé válunk, mélyen egymásba mélyedünk. Ujjaimmal a pennámat fogom és írok Ővele a kezem és penna közt villódzok. Közben igényem... pennát gyorsan leteszem, Összekulcsolom két tentás, író kezem... Úrnak a hálámat gyorsan elrebegem. Ezután ismét egymást érintjük a pennán és a papíron, És tovább villódzik a pillanat… úszunk az írás-hatalmon. Ünneplőbe is öltöztettem lelkemet… ezen jó alkalmon. Ha már a szóvirágokkal emberek segítségére leszünk, Akkor már könnyebb lesz az ö életük és a mi író-lelkünk! Ki az, ki a várt híreket hozó hírnököt saját háza táján, Amikor ő nem is volt messze hírekért... megjött... csak várt a vártán… A poéta híre nagy hír az olvasónak… bíznak, várva-várván… Vecsés, 2015. június 18. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában… | |||||
| |||||