|
|
|
|---|---|
 |
|
| Levéltánc… | |||||
| Szitáló, őszi esőben…
Árnyék hull bele, arcomba, Árnyék van tartó karomban, Árnyék hullik árnyékomra! Elindultam otthonról, hogy a csendes őszben járok egyet, Nincs messze tőlünk az erdő, meg is érdemli… járok egyet. Nem volt semmi gyanúm, hogy itt micsoda vehemens, őszieső rondaság-halmaz lesz, Bementem a közepe felé az avaron, gondoltam a csodálatom remek lesz. Le is akartam egy kicsit dőlni, de avar már túl puhára rothadt, A többi levél meg zizegve, láthatón a többiek után koslat… A csendes őszi' azonban elrontotta az élvezetem, Levélhullás el is állt, majd megállt legott a lélegzetem… A csendes őszi azonban elrontotta az élvezetem. Esegetett a őszi eső szitálás, de a felhőkön volt némi átjárás… Ezen kis átjárón áttüremkedett a finom-kis napfény, mint egy kikeletfény… Még igy tél előtt, kaptam egy kis menedéket, sajnos épp', hogy elégséget… Bár azt nem tagadom ez a kis napsütés jó volt, de elégséges nem volt… A mai kezdeti levéltánc szép volt és tetszetős, mondhatom, hogy lehengerlős, Én még elnéztem volna, levelek lehullását… földre zuhanón meghempergős… A mai kezdeti levéltánc szép volt és tetszetős, mondhatom, hogy lehengerlős. Vecsés, 2022. január 5. – Kustra Ferenc József – íródott: Váradi Éva: Levél keringő c. verse, mint ötlet alapján. | |||||
| |||||