|
|
|
|---|---|
 |
|
| Jó társaság a magányom… | |||||
| Vizionálom, hogy vele sosem vagyok egyedül…
Nekem a magányom a legjobb társam, Így nem vagyok egyedül, ő a váram… Ahogy botorkálok az utamon, Elmém csak köröz, nagyon kutatón… A szívem folyvást csak remél, De meddig tart ki a… jövél!? Körbenézek, mint senkiházi, Koldus jön szembe, nem akárki! Mind a ketten csak éhezünk, legalább a jó szóra. Árokpart… ülünk, napfény jő hajnali virradóra. Egy nincsen csak, hogy senki nem fogja meg a kezem, Pedig egy kézszorításért eladnám a lelkem… Volt nála lőre, azt ketten pirkadatig meg is ittuk. Mindent átbeszéltünk, előbbre azonban nem jutottunk. Elváltunk, én kóricáltam tovább Semmi nem változott, hovatovább… Magamhoz öleltem a magányomat, nehogy már őt elveszítsem, Azt igen nehezem bírná elviselni kilyukadt lelkiségem… Sorsunk eggyé vált, de úgy, hogy ölelve, megfogtam a saját kezem… Vecsés, 2015. január 1. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. | |||||
| |||||