|
|
|
|---|---|
 |
|
| A semmi is sötét… | |||||
| Az átok tán’ semmi, de nagyon ’sötét’…
(Páros rímesek) Engem nem zavart, ha sötét a csendem, Így nem látok semmit, de még leledzem. Lehet, hogy az egész életet, élet-léti földem, Úgy tudom, itt már hatan biztosan laktak előttem. Nem nehéz nekem kiszámolni, hogy akkor én vagyok a hetedik, Hetedíziglen elátkozott vagyok, így én vagyok a hetedik! (3 soros-zártükrös) A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng, Én meg csak figyelem és észlelem, egy már leírt vágyam nagyon kereng. A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng. (leoninus) Az éji égbolt micsoda fényes lehetne, ha a rettenete vaksötét nem lenne. A nappali árnyékok, már eltapostattak, gondolom, reggelig jól elurasodnak. Az égi szféra zenéje bizony csak éjjeli manók meséje. (senrjú trió) Mereng a sötét Fénye, de nem is látom… Semmi is sötét… Átokból nincsen Kiút… van rettenete! Égi a szféra? Csend… élet sötét, Átkom meg helyben szteppel… Manók meséje… Vecsés, 2021. augusztus 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában. | |||||
| |||||