|
|
|
|---|---|
 |
|
| A legszebbnek | |||||
| A legszebb dalt, mely bennem él,
Elmondom néked egyszer, Nem ég majd benne szenvedély, Szívemben fáradt béke mély, Mint alvó sarki tenger. Emlékek északfénye még Gyúl majd fölötte búsan, Ó mert én annyit szenvedék Lángolva, könnyem hullt elég, Ormokra vitt az útam. A legszebb dalt ott zengem el, A csillagos magosban, Hol szívünk halkan ünnepel, Hol minden biztat és emel, Hol üdv van, diadal van. A legszebb dal strófáiból Bús lelkem száll az égbe, Lelkem a megtört, megtiport, Mely hasztalan lángolt, vivott S most azt dalolja: Béke! | |||||
| |||||