|
|
|
|---|---|
 |
|
| Hamiskás az ősz mosolya… | |||||
| Süt a nap korlátok nélkül,
De már nem olyan nagy fényül, Amihez a nyáron hozzászoktunk, Amikor volt nyári hőség, poklunk. Fénysugár áthatol a fák lombjai közt, De már csak hamiskás a mosolya, füröszt Még ugyan langymelegben és süt Ránk, de már nem égünk, nem megsüt. Rozsdásodó levelek közt a napsugár Új színeket ad a lombnak, csillagsugár A látvány, mely megfog, áthat, lenyűgöz, Álomvilág látvány. Ő meg elidőz. A szűrt, már csak hamiskás fény rabul ejt Nem birok szabadulni, lassan ellejt, Én meg nézem a rozsdás, gyűrődő leveleket, Az azon folyton változónak látszó fényeket. Álomvilág ez, mely oly’ ébrenlétben tart. Csodálom természetet, nézem az avart És az is váltakozó napfény színben látszik, Lelkem is bolondul, még melegebbre vágyik. A fű zöldje is mutatja… lassan múlik nyár, Mely ezek szerint olyan volt, mint egy szekérvár, Melyet szétver közeledő ősz, de jó ez is És majd kihasználjuk mi… lesz a jó ebben is. Vecsés, 2011. szeptember 24. - Kustra Ferenc József | |||||
| |||||