|
|
|
|---|---|
 |
|
| Őszi úri-muri! (Káposzta-feszt Vecsésen…) | |||||
| Ajánlom e verset: Anci- Aninak…
Minden úgy kezdődött, mint tavaly Egész nyáron volt nagy hawaii. Tudtuk persze nyárnak is vége lesz Jön hűvös ősz… majd visszatekintesz. Minden úgy kezdődött, mint tavaly, vagy még az előtt, Savanyúság gyártók megmérkőztek zsűri előtt. Ez volt a szombati napi bevezető program, Már annyi, hogy ember a bőségtől majd' megroggyan. Itt aztán megmérkőznek a savanyúság gyártók, Bemutatják, mit készítenek, a tettre vágyók. Van savanyú káposzta és azzal töltött paprika, Fokhagymával töltött csoda és többféle uborka. Volt káposztapucoló verseny, négy savanyúság kategória, Nagy a programválaszték… hogyan kövesse az éhes emberfia? Voltak itt még Erdélyből is jó savanyúsággal versenyzők, Káposztafőzés nagymestere címet, az idén nyerték ők. Káposzta-feszt! Óh, az Vecsésnek az éke, gyöngyszeme, Idejárnak kajálni, közben szól a könnyűzene. Vasárnap, kitelepült majd fél Vecsés, mind ki árus, Mellettük serényen főz, jobbnál jobbat, ki bográcsos. Itt a legjobb finomságok tárháza az Epresbe, Már ideszokott környék, és Pest embere, gyermeke. Nagyobb tömeg volt, mint a búcsúba, Mert idejár már, apraja-nagyja. Nagy a búcsú? Ember! Gyere csak a káposzta-fesztre, Katartikus, mintha ott feszítenének keresztre… Itt a káposzta a fő attrakció, De van más is, sokféle, minden, mi jó! Házanként más-más a töltött káposzta, Itt eheted, ha van hozzá kis tálka. Mindegyikben más az ízek halmaza, De mind finom… ha kóstoltad itt, vala. Közben föltámadt a szél, ő is finomságokról regél, Bár neki más a finomság, a levert, elsodort levél… Nézem, ide a nők már nem csak pánt nélküli semmibe, jöttek, Bár jó az idő… sutyorogva csoszog már az ősz, beöltöztek. Van itt bizony még, egy profi lángossütő is Aki ontja finomságot, fokhagymával is. Itt nem számít, ha fokhagymás a leheleted, Itt nem hibás, megszokott e cselekedeted. Vannak itt húsosok is, remek, magyarosan tömény falatok. Közelükben már a sült hús, a főtt füstölt tarja, más falatok Folyvást csábítják a csatangolókat, evésre és kedves, harsány női hangok, Invitálják disznótorosra a csorgó nyálú nagyérdeműt… mily' pillanatok! Van már avar is, napfény félve hullik rá, tömeg tapossa, Finoman zizeg, majd recseg, ahogy a sok talp letapossa. Ez is elmúlás, itt senkit nem érdekel, nem ezért jöttek, Itt most szórakoznak, mának élnek, kedves embertömegek. A húsok és a káposzták illata keveredik az ősz illatával, És a kisebb, meg nagyobb sátrak alatt a vendégsereg borospohárral, Mulatja az időt, mely nem áll meg és elhozta az őszt, És itt a poharakba nem lőre folyt! Isznak, mi a szöszt? Visszatérünk még a káposztára, mert van itt többféle, nem csak töltött, Van jóféle székely is, amit, ha ember kovászos kenyérrel elkölt, Akkor olyan lesz, mint a jól felfújt skót bőrduda Feszíti vagy egy napig a hordóvá lett hasa… Itt a káposztának van olyan illata, hogy kint szabad ég alatt Helyettesíti a templomi füstölőt, itt most az alulmaradt. Sokáig itt volt a jó meleg nyár, nem is gondoltunk a melegtelen napokra, De beköszöntött az ősz már. Jackit veszünk, nem ülünk hosszan a hideg padokra. A nagyérdemű itt bizony mást is láthat, ha már itt van Mert felállítva, vendég zenészekkel, két színpad is van. Este koncerteket adnak a nagyérdeműnek, Táncolnak, ki akar, has feszítést csökkentőnek. A tömegben, simogatja az arcunkat az ősz fuvallata, Lehet, ezért is, mert bizony tudja, hogy ő a tél, nyitó kulcsa. Őt nem igen érdekli eme nagy, tömeges zaba fesztivál, Ő csak a Nap bűvös ragyogását csökkenti… érdekében áll. Voltak itt egész napra kitelepült kézműves árusok, Kiknél az a legnagyobb érdem... a magyaros motívumok. Itt vehetett, akit érdekelt, magyar kézműves terméket Közben tanúi voltunk, láttuk… őszbe olvadást, új létet. Ezt a nagy úri-murit, az ősz kísérte, a kísértetiesen rekedtes hangjával Szoknyát, nagyon felemelő huncutsággal, a zizzenő levél hangszerével, altjával. Már láttunk mindenfelé zsugor-aszott levélszemetet, Ez talán a jövő záloga, itt hagyja új életet… Reszkető kézzel írom e sorokat, Bánatos lelkem siratja a nyarat… A jackit, úgy fázósan összehúzom magamon, Megyek haza, vegyes illatot érzek ruhámon… Vecsés, 2012. szeptember 24. – Kustra Ferenc József Anci- Ani poéta társam felhívására írtam, mert ő nem tudott jelen lenni az úri-murin… | |||||
| |||||