|
|
|
|---|---|
 |
|
| Álnok fondorlattal átcsal az ősz… | |||||
| Álnok fondorlattal, lassan elmúlik a nyár,
És az ősz átcsal ő küszöbén… kapcabetyár És hirdeti, hogy nagyon jó rejtek az ő hona, Tél ellen, becsüljük… ő is csak papírkatona. Önző az ősz, de nyár liliomvére elfolyik, Itt már semmilyen hites prófécia nem segít. A nyár ifjonti bája, már nem gyógyír jajra, búra, Torkot elszorít, hajnali hűvös… a hozománya. Kínlódásunk már gyötrőn kínkacajba fullad, Vágyjuk a napfényt, ezen éji holdfény mulat. Rozsdásodó levelek nyüszítve köszönnek el, Az elmúlást hirdetik, elmennek a meleggel. Támad az éj, máris hosszabb, mint a nappal, Már nem fürdünk Balcsiban éjjel és nappal. Változás van újakat, változást hoz az ősz, Tudd ezt, mindig van változás, hiába gyötrődsz. A fák és a bokrok ezer színben látszanak, Ezeken madarak, bogarak még játszanak. Gyönyörködöm bennük, tetsző a látvány, Megint megértem egy őszt… ez nem hátrány. Vecsés, 2011. szeptember 24. -Kustra Ferenc József | |||||
| |||||