|
|
|
|---|---|
 |
|
| Árnyékból nézve | |||||
| Nyáridőben…
(leoninus duó) Nekem nagyon tetszik a kék szín, eltart, van a szélin. Ez a nagy kék nem gyepes, de nagysága rettenetes. Felhőtlen szépség, isteni nagy nincsen vége akkor sem, ha fagy. A nagy kékség nappal üres, van, akinek egyenesen nyüves. * (senrjú) Éltem ősvénye Itt-ott már nem is látszik. Kellne’ fáslizni… * (senrjon) Árnyékból nézve eget… Nem értem mindenséget… Létben. Marad nyugalom. * (HIAQ) Életösvényem már Követhetetlen… szakadó. Életfák közt… tűnni… * (senrjon) Este harang újra szól, Kékség immár vaksötétté vált. Eget nem látni. Vecsés, 2024. július 9. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként a nyáridőről, alloiostrofikus versformában. | |||||
| |||||