|
|
---|---|
Nyár a fronton… 3. | |||||
Az orosz fronton harcoltak…
Orszjannyikova orvos százados a szolgálatban megsebesült. Nappal, teherautón indult egy egészségügyi zászlóaljtól, Ő elől a sofőr mellett ült, hátul meg nyolc sebesült feküdt És egy szanitéc ült, aki felügyelt, az útra odakerült. A teherautó kereke leengedett, pótkereke nem volt, Így sofőr nekiállt szerelni, megjavítani, gumit ragasztott! Egy sebesült hadnagy jobban volt, a teherkocsi hátsó szélén ült, A többiek a ponyva alatt voltak, volt ki feküdt, volt ki felült. Tánya állt, nézte, kereket a sofőr és a szanitéc, hogy szereli De elunta és leült a nyitott ajtónál a gépkocsi hágcsóra. Forróság volt, az ajtónak támaszkodott... meleg átment a vállába. A sofőr a hátsó kerék mellett hevert, csavarkulccsal a kezében, Szembe az erdőből németek jöttek elő, puskával és serényen. Tánya a háta mögé nyúlt, készültségi, német géppisztolyt kikapta, De, ott valamiért ülve maradt, németeket szemből megsorozta. Az egyik, már egészen közelre odaszaladt, gránátot dobott a kocsi felé, De a sorozat lekaszálta, a gránát meg odagurult a hátsó kerék élé. Hangos robbanás hallatszott a teherautó alól, Az meg is emelkedett, Tányát ledobta a hágcsóról. Ahogy felkelt a földről, nagyon kába volt, nem tudta, hogy hol is van, Aztán lehajolt, felvette a géppisztoly… érezte fájdalma van. Fájt a feje, az arca de, a nagy fájdalom a hátában van. A közelben három német feküdt, mind sok vért eregetett, A sofőr is még ott feküdt, a feje körül vér terjengett… Épp' jött arra egy Studabaker, mindenki kórházba került, Tányáról kiderült a gránátból, szilánk hátába merült. A szilánk alulról fölfelé átütötte a hágcsót, Majd hátul, a tüdő és a vese közé becsapódott. Sebesülése, csak éppen középsúlyosnak minősült, Így mehetett műteni… a kórházból, hamar kikerült. Vecsés, 2016. március 7. –Kustra Ferenc József- Konsztantyin Szimonov: „Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével… | |||||
| |||||