|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nyár a fronton… 2. | |||||
| Az orosz fronton harcoltak…
A csoport egészségügyi nővére, nem sajnálta a kötszert. A katonák meg, bár fogyóban volt, németre ontották lőszer! A németek már nyilván parancsot kaptak, Meg kell semmisíteni az oroszokat… Az aknavetőből, egy-két percenként lőtték közéjük, aknákat. Fogyasztották az orosz katonákat és gyártották a hullákat. Már az idős nővér is régen holtan, ott feküdt a fövenyen. Állandó aknatűzbe belefárad az ember, öregesen. Nyikulin úgy képzelte, a hajnal meghozza a menekvést, De, a pirkadat a németeknek hozta el a cselekvést. Nyikulin körbe kúszta a körkörős védelemben lévőket, Ellenőrizte, hogy ásták be magukat, védte a fekvőket. Ástak ásóval, tőrrel, csajkával, csattal, homokban gödröket. Egy ép aknavetőjük volt, még éppen egy akadt, De hozzá, tartalékban aknájuk már nem maradt. Látta, hogy a sebesültek szeméből, könny fakadt. A nővért meg különösen sajnálta, már nem is volt egészen fiatal, Egész nap vigasztalt, kötözött, sínberakott... nem érte meg, mi diadal. Aztán jött hozzá egy akna… mintha nem is lett volna... elvitte, viadal. Sajnálta az elesett hadnagyot, aki volt még fiatalka, Szinte gyerek volt, de a háború poklait, már végig járta… Ő vette maga mellé, hogy legyen, a csoportnak híradósa. Nyikulin bánatosan feküdt, Druty partján a katonákkal együtt… Ha nem volna háború, lehetne a feleségével egyebütt... Két akna között, agyából még ilyen gondolat is előkerült. A katonák a folyóparton feküdtek, nyolc aknavető lőtt rájuk, De bátorságuk maradt, önvédelmi ösztön volt egyetlen mentsváruk. Már két napja ott hasaltak, az aknák megölték a sebesülteket, De jött a hajnalpirkadat és kezdődő ágyúzás lepte meg őket! Megindult feléjük a felmentő hadsereg, a németekre lőttek! Vecsés, 2016. március 5. –Kustra Ferenc József- Konsztantyin Szimonov: „Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével… | |||||
| |||||