|
|
|
|---|---|
 |
|
| Tombolt a szél… | |||||
| A csendben, halkan hulló esőnél nem protestáltam,
A csendben halkan hulló eső ellen nem ágáltam… Egyszerűen nagyszerű, fantasztikus élmény volt, A béke és én beteljesedtünk, akkor és ott. No, de most! Zúg a vihar, és tombol a szél, Japán akácfánk a békességről regél, De vihart ez nem hatja meg, Csak támad, közben nem piheg. Nem becsültem a szépen hulló cseppeket, Most itt van és átölel ez a szörnyeteg És nincsen tőle merre menekülésem Tűrnöm kell… vaduló, kéretlen vendégem. Beállok én a szép kis japán akácunk alá, Vele szolidarizálok, toporgok fel-alá És együtt ázunk-, fázunk, álljuk a vihart Mit nekünk a természet, bosszúból kavart. Mi ketten voltunk erősebbek... Múlt a vihar És kivártuk a szép időt, szél már nem kavar… Volt bennünk kis optimizmus, éltünk hát vele, Most száradunk én és japánakác levele. 2011. december 16. – Kustra Ferenc József | |||||
| |||||