|
|
|
|---|---|
 |
|
| Estefelé… | |||||
| Nem fogok többet nyugtalanul a sötétedő égre nézni,
A végtelenül hosszú csillagösvény, rájöttem, oly’ jó nézni… Majd élvezni fogom a sok és egyre sötétebb pillanatot, És csendben, békésen, hallgatni fogom a csendesülő valót. Lelkemben, vég nélküli csend... sötétedéssel, eluralkodik, Minden nappali rezgés így megszűnik, éj, diadalmaskodik. Az égbolt kitisztul és minden a sok csillag fényében ragyog, A bíbor napnyugta, mint aki nem is akar elmenni... villog. Csak ülök és bámulok kifelé a fejemből, Megint elmúlt egy nap, én felállok a helyemről, Ballagok, elmegyek lefeküdni... a részemről. Vecsés, 2015. március 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. | |||||
| |||||