|
|
|
|---|---|
 |
|
| Hajnal lehelete | |||||
| A végtelen tajgában, minden dombhajlat,
Tán’ a szomszédos dombhajlat tükörképe. A fenyvesen benőnek minden halmokat, Medvének kedvence, szamóca szedése. Nincs itt semmi, üres a táj, de tele van Mindennel, mit megvilágít a pirkadat. Nagy látóhatár még nem alakult, de van És csak fel kell ébreszteni az alvókat. Jól hallom, tényleg megreccsent egy ág? No, csak! Tán’, csak nem minden feléled és lesz élet? Pedig rám férne már, hogy legalább lássak, Mert vaksötét után kérdezik: mivé lett? Ma közölték, hogy a tegnapi pirkadat, Mit örömmel láttam, lehet, hogy nem is lesz. Nézelődjek és várjak, nyolcadikáig, Talán akkor egyből egy nagy kikelet lesz. No, te jó öreg, nagy marha tajga medve, Mit szólsz ehhez? Ez tán’ Isten szeretete? Mert ő most fogta sorsunkat a kezébe, Most várhatjuk, mit hoz hajnal lehelete… Vecsés, 2000. szeptember 1. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. | |||||
| |||||