|
|
|
|---|---|
 |
|
| Hajnalsugár… ½. | |||||
| Ahogy a virradat fölém hasalt és beborított,
Éreztem én, hogy egy jó és új napot kezdek legott. A bömbölő csend is segített és nagyon kacagott… * Fénytől lett hajnal, Csend lett a reggel ura. Új nap és remény. * Világosodik, És a Hold eltűnőben. Ásító reggel. * Mindenki felkel, Test után lélek ébred. Látszik, jó nap lesz… * Később a hajnalpirkadat a kertemet is meglátogatta, Nap sugarait örömömre, nekem oda is csalogatta… Kertem várja, napfényre vágyóan kikeletet, És ha megjön az aranyozott, lágy fénylehelet, Aranybársonyként körül ölelik a lelkemet. Madárdal kórus biz' hívja, mielőbb a napot, Hajnali szellő sodor, finom virágillatot. Napfény, akkor elhozod ide a jó meleget? Ez már bizony tavasz! Fáztunk mi már épp eleget… Minden oly' szép, minden jó és lám, öregszem, de még élek! Akkor nem én vagyok a testem börtönében a lélek? * Hajjaj, Motoszkál a hajnal… Ébredezik a fagyal… Kenyerem kenem vajjal… * Madarak csicseregve keltenek, Ennyi volt a hajnali, vak csendnek… Levelek sustorogva felelnek. * Te reggel is csak várj rám, óh, HAZÁM! Reggel is csak Te vagy az én HAZÁM! Én, reggel is itt leszek… új nappal, tovább megyek, Nap hajnali fényén lovagolva útra kelek… Annyit látok, hogy egy kis bokor ágán, Gyenge szélben hintázik egy kis madár, Nézek és látom, végtelen a határ… * Holdsugár adhat Életnek reménységet? Napkelte jöhet... Vecsés, 2015. április 10. – Kustra Ferenc József – versben, senrjúban, 10 szavasban. | |||||
| |||||