|
|
|
|---|---|
 |
|
| Korosság?! | |||||
| (bokorrímes duó)
Öregeknek a sorsa, hogy őszesé változik a haj, De a kezük sem a régi, ízületes és ez már baj. Az, hogy már állandóan bottal kell járni Egyenesen rossz, de igy könnyebb csoszogni… Olvasni sem megy már úgy, mint régen. A mennyezeti kis égő elég és tart féken. Az idő annyira eltelt… már nincs nagy szerelem, De nyugi, lelkemben még szeretlek kedvesem. * (leoninus) Szárazságban eltűnik a kis folyó, régi friss vize, már nem elfolyó. Fiatal katona sír a laktanyába, mert autó-elütött lett párja. Háborúban éheznek a gyerekek és nagyon csüggednek az emberek. Az árváknak magányosak az éjszakák, ó, de hosszúak az éjszakák. * (bokorrímes) Sok év eltelt a nyugdíjkor már beállt, de oly’ nehéz, Fáradt, remegő lábak, vala vitték a testet, mára nehéz. * (Senrjú csokor) Kevés a nyugdíj, Nem is telik már semmire. Kevés a nyugdíj… Kevés a nyugdíj, Ágy már magától recseg. Kevés a nyugdíj… Kevés a nyugdíj, Kevés a nyugdíj… bús élet? Kevés a nyugdíj… Kevés a nyugdíj, Hajfestésre sem telik. Kevés a nyugdíj… Kevés a nyugdíj, Gyógyvíz tán’ segítene. Kevés a nyugdíj… Kevés a nyugdíj, Várja idő leteltét… Kevés a nyugdíj! Vecsés, 2015. november 22. - Kustra Ferenc József- íródott alloiostrofikus versformában. Ezt a senrjút olvasni úgy kell, mint a 3 soros-zárttükröst. (1+2 & 2+3) | |||||
| |||||