|
|
|
|---|---|
 |
|
| Van, lehet reményem… | |||||
| (Bokorrímes)
Látótávolságnál nagyobb vizek hullámai partnak ömlenek, Közben a régi, híres horgászokról ősi regéket mesélnek… A tengerek óriás hullámokkal zúzva mossák a partokat, Még akkor is, mikor az alkonyat vörösre festi a dombokat… * (3 soros-zárttükrös duó) Lehet, hogy a tenger is a reménytelenség létében él? Én meg, ha a csak a szépeket figyelem, a lelkem nem fél… Lehet, hogy a tenger is a reménytelenség létében él? Lehet, hogy azért vágyok a tengerek végtelen partjára, Hogy reményt kapjak esti lefekvés előtt, este… és máma… Lehet, hogy azért vágyok a tengerek végtelen partjára. * (senrjon trió) Egyelőre késhegyre Vett saját tehetetlenségem! Hol van itt remény? Rég voltam már katona, Ha lőnének az lenne csoda… Hol van itt remény? Igazi remény villan? Nő a létezhetetlenségem… Hol van itt remény? * (leoninus duó) Álmaim sürögnek, forognak köröttem, ettől tán jó a lelkem. Hit, remény, szeretet! Magamévá tettem ezt a nagy egyveleget. Legnyilvánvalóbb a remény, de, hogy mi lesz, az még nekem is rejtvény… Az álmaim, vágyaim peregnek nappali viharban és éji dalban. Reményeim nem-igen szoktak beteljesülni, de nem szoktam kétkedni. Amig élek, itt vagyok és remélek, bízok, hogy nemhiába így élek! Vecsés, 2023. augusztus 23. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. | |||||
| |||||