|
|
|
|---|---|
 |
|
| (Sz?ke hajam . . .) | |||||
| Sz?ke hajam már kibontom a szélnek
De arcomat mosolyba takarom A hiába várt csókok igazát Elbocsátja az asszony-hatalom. Rózsákból rakni mindig-ég? máglyát Jól csókos t?zimádó tudna csak Hát elbocsátlak csókos csóktalan, Már lángot hív?bb kezek gyujtsanak. Megosztozunk most iker életünkön Tiéd a vágy, enyém a szerelem S kihullsz bel?lem, mint az üstökös, De emlékcsillag száz marad velem. | |||||
| |||||