|
|
|
|---|---|
 |
|
| Emlékeim, már haloványak… 2. | |||||
| Múltamban vájkálás…
Hatvannyolc vagyok, régen volt minden, De a vágyódásom él, már másom sincsen, Él és dühöng a vágyaimról végső lemondás… már nincs sincsen…. Jézusom, elképesztő, hogy mért rohan az idő Így én már nem várhatom, hogy majd új élmény kinő! Merengek persze, többféle vágy bennem, de némaság kel, Az én kérdéseimre, már csak a némaság ki felel. * Van bizony oly' reggel, hogy könnyben ébredek, Igy csukott szemmel a múltamba révedek, De eredmény nem szokott lenni, igy aztán mostan nem tévedek. Térdeplőm nincsen, a kérdések földön térdelnek, És tapasztalom, kelek, vágyak csendben térdelnek. Bizony keléskor füstbe mennek álmok, tán’ mire várok? Pedig szépek voltak a gyermekkori álmok… még vágyok. * Megéltem a mélységet a magasságot Megéltem én az illúziós vágyálmot, Megéltem az élet és idő… nagyon heves rohanásokat! Még élek, várom a lehetetlen sok végtelent És addig, hogy még egyszer átéljem lehetetlent… Fájó múltam részletei még üdvözöllek titeket, Lassan múlik el az élet, de várom a lehetetlent… Vecsés, 2016. július 27. - Kustra Ferenc József- Írtam: az új, ’3-4 soros versszak’ fejlesztésemben. Ezt versszerkesztőben lehet megírni! Önéletrajzi írás. | |||||
| |||||