|
|
|
|---|---|
 |
|
| Csipásan, de ébred a tavasz… | |||||
| (Leoninus csokorban)
Kibontja magát lassan a természet és elballag a téli enyészet. Igaz, volt már ilyen máskor is, de majd visszaállt a régi… értünk csakis. Körbe-körbe nézek és lám a határ, ha lassan is, de színesedik már. Majd Várva Érkezik, Megjelenik, Hozza fényeit. * Látni már a nyomát, hogy megindul az élet, most már tényleg megy enyészet! A pár hónapi, a volt téli, sírva megyen könnyfelhőkkel, mint egy régi. Végre elmúlt, megy hó nélküli tél, egy szélviharral meg még bajszán kefél. Igen, Indult, Térhetetlen, Ismeretlen A hideg emlék. * Az újkort elhozza nekünk az éltető napsugár, ő meg igyekszik, senkire nem vár. Remélem, a természet rendőrség nem tereli vissza telet, volt az itt már eleget S amúgy sem voltunk vele megelégedett, menjen az egyenlítőre, ott miket lehet… Nincs, Elment, Eltűnt ő, A tél nyoma Nagy távolságra. * Vecsés, 2023. március 21. – Arad, 2023. április 4. - Kustra Ferenc József – íródott; az évszakváltásról, a leoninust én írtam. Az apeva: szerző-, és poéta társam Ghica Izabella Iasmina munkája. | |||||
| |||||