|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szerelmes kiszólás | |||||
| Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó, mély szemét apassza, törje, Dús bronzhaját a vágy cibálja szét, Lelkét sorvasztó forróság gyötörje, Ajkát a kín harapja össze, még Imás, kulcsolt kezét is ejtse ölbe! Magányos éj gázolja át eszét És jajgató szerelmi ?rületben Az én nevem sikítsa vad beszéd: Ó, hívjon akkor, hívjon engem, engem! | |||||
| |||||