|
|
|
|---|---|
 |
|
| Fogyóban… | |||||
| A saját kék madaraim az én saját lelkemben laknak,
De ha a sors úgy hozza, kell-muszáj, akkor megmutatkoznak… A saját kék madaraim az én saját lelkemben laknak. Ahogy fogynak a napjaim, eltűnnek a vágyak, És úgy látom, hogy felettem csak nőnek az árnyak… Ahogy fogynak a napjaim, eltűnnek a vágyak, Minden más fogyóban, Halál dagadóban… Minden más fogyóban. Érdekes, kiket szeretnem lehetne, Fogyóban vannak… halál lehelete… Érdekes, kiket szeretnem lehetne. Ha majd végleg és teljesen elfogy a levegőm, Lelkem is megszűnik, már nem lesz ő az epedőm… Ha majd végleg és teljesen elfogy a levegőm. Arra azért sokat gondolok, hogy öregen majd elfogyok, Lélekpolcomra már úgy, bizony semmit pakolni nem fogok… Arra azért sokat gondolok, hogy öregen majd elfogyok. Még most az én kék madaraim, de, ha lehet nekik, akkor mutatkoznak, Hősiesen mosolyokat és kellemes szeretetet is fakasztanak... Még most az én kék madaraim, de, ha lehet nekik, akkor mutatkoznak. Vecsés, 2016. december 1. - Kustra Ferenc József – íródott: önéletrajzi írásként és 3 soros-zárttükrösben az élet végének a közeledtéről… | |||||
| |||||