|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ne bántsd | |||||
| Ne bántsd a gyenge n?t, ha már szeretted,
magadat érte kínokba veretted s nem adtál két pofont neki. Telefirkáltad a falat vele. Vesd le magadról! Mint ruhád is épen, gyámoltalanul lóg alá a széken - annak karján, ki szereti, csüngjön, mig foszlik kéje éjjele! Dobd le - a háta legyen ujra görbe, lába csámpás, bujjon az álla sz?rbe! Bibircsók n?jjön a hasán! Gy?rje e verset kapzsi tenyere! Te fuss vissza a szép növésü, kedves lányok ölébe - oly ill?t ölelgess, ki kapkod, fúl vágyad után, mint zivatarban zeng? jegenye! | |||||
| |||||