|
|
|
|---|---|
 |
|
| Állatsereglet | |||||
| Tekergőzik, csúszik a kígyó,
Előre menni, neki is jó. Sétál és cammog az elefánt, Jó nagy állat, de nem félj, nem bánt. Szőrös és csíkos lett a tigris, Így, el tud bújni, akárhol is. A másik csíkos meg a zebra, Nem az, aki tengerész vala. Sok pikkelyes lett a halacska, Fölfelé úszik a folyóba. Nagy, teknőt hord hátán a teknős, Ez megvédi bajtól, nem félős. Erdők, hegyek királya: medve, Nem helyes, menni vele szembe. Nagyon régen él már a kajmán, Álmélkodhatsz a fogazatán. Fákon mászik, ugrál a majom, Mondja: jöhetsz te is, ha hagyom. Földön jár gyorsan, orangután, Kerüld, mert fut az ember után. Rikító színes a kakadunk, Tán’ a legfeltűnőbb madarunk. Van még a vastagnyakú bivaly, Erős, őt sohasem éri baj. Prérin, sokszor látni csorda gnút, Áll, előadja a mélabút. Fura vízi lény a tintahal, Meg a neve is az, mert nem hal. Vízben fickándozik, ebihal, Hajh’ béka lesz ő nem tintahal. Veszélyes húsevő; piranha, Biz’ mindent lerág, tövig, csontra. Sokféle fajta van; skorpió Az ember jobb, ha óvakodó. Őslény a kacsacsőrű emlős, Igaza van, embertől félős. Vándormadár a fehér gólya, Messzi vidékek hírhozója. Eresz alatt fészkel a fecske, Kedvenc étele a legyecske. Jászolba kötve áll a tehén, Csak áll, sziesztázik, kérődzvén. Legyen kese, vagy arabs a ló, Ráülni és vágtatni oly' jó. Tyúkudvarban élnek a tyúkok, Jók vasárnap a rántott húsok. Árokparton béget a birka, Gyapjúja, tövig le van nyírva. Tél! Üvöltenek a farkasok, Bizony ettől félnek a kosok. Jó melegben durmol a cica, Menj ki és fogj egeret még ma. Szürke, surranva megy az egér, Ha fél, a sajt lyukba is befér. De nagy és kövér a víziló, Szerinte, csak dagonyázni jó. Látszik, eltűnik; kaméleon. Azt hisszük, csak levél az ágon. Hosszú, ragacsos nyelvű; hangyász, Bizony, ő termeszvárban az ász. Szarva van és szakálla; kecske, Gidája mondja: mekegecske. Igazi vadállatka a borz, Van rokona is, a büdös-borz. Vörös és hegyes orrú; róka, Ő az erdők-mezők lovagja. Északi vidéken él a grizzly, A sétálókat ijesztgeti. Ha síelsz és látod: hópárduc, Siess el, ne maradjon ott cucc. Nagy, fekete madár a holló, Kicsalják tőle a sajtot, ó! Fejjel lóg lefele; bőregér, Nincsen tolla, csak bőr és sok ér. Piros pöttyös; katicabogár, Őt szeretjük, szerencsebogár. A kajmánhoz hasonló a gyík, Nyáron, köveken sütkérezik. Sokfelé repül, ugrik: sáska, Káros ő, jobb, ha nem látjuk ma. Tengerek lakója a bálna, Fél is tőle a kicsi márna. Vadvizek lakója: vízipók, Film is van róla, ő csodapók. Agyaras és csíkos: vaddisznó, Hej, a kedve mindig támadó. Erdők szép állata: őzike, Rőt színű és barna a szeme. Földalatti utat fúr vakond, Hogy ő miket tud? Hinnéd? Most mond. Nedveset szeret: csigabiga, És mindig hátán van a háza. Nyáron, zümmög és csíp a szúnyog, Tőle az ember, biz' viszolyog. Fákat járja, nem asztalos; szú, Mindent átfúr, biz' kemény orrú. Udvaron ugrálnak a kutyák, A portát és a gazdit óvják. Gyorsan úszik, mint a hal; fóka, Így róla is szólt, e mondóka. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József | |||||
| |||||