|
|
|
|---|---|
 |
|
| Susogó szellő | |||||
| A szerelemben…
(Borrímesek) Mezők, rétek felett kavarog a kis susogó szellő, Szerelemérzésem föl-föl támad, mint susogó szellő. Lélek mezőm felett él szerelem, mint susogó szellő… Szerelmem, egyszer csak döntöttél, elhagytál, csak úgy leléptél, Mikor lépcső előkerült, Te azonnal arra leléptél. Szerelmem elhagytál! Egyszer csak életemből kiléptél. Nem kéredzkedtél, az indokod semmi sem volt, kiléptél. (Anaforás, bokorrímes) Elmentél kedves, az állhatatosság nem erősséged. Elmentél, de ezzel nem bizonyítottad fensőbbséged… Elmentél kedves, Te tudod… nálam él az elsőbbséged. Én csak boldogan mosolyogtam rád, szerelmes szívünk Lélekben egyesült, mára meg… pusztaság az eszünk. Nagyon szerettelek, mosolyogtam, vágytam; ketten együtt legyünk! Lélekben egyesült szívek eltávolodtak… már külön megyünk! (Kereszt anaforás) Igen, látom az állhatatosság nem mindenki sajátja, Lélekben egyesülés… van kinek nincs már más maradványa. Igen látom, ócska sorsom… a végtelen boldogság ellenző, Lélekben egyesülés: volt múlt! Nyakadban… lobog egy keszkenő. Vecsés, 2020. július 7. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. | |||||
| |||||