|
|
|
|---|---|
 |
|
| Sok mindent megbán | |||||
| Hétköznapi pszichológia…
(3 soros-zártükrös) Az aztán egészen biztos, hogy ember mire megöregszik, nagyon sok mindent megbán, Oszt’ így éli véges életét, a régi történésektől messze eltávolodván… Az aztán egészen biztos, hogy ember mire megöregszik, nagyon sok mindent megbán. (Senrjon) Kattog az életvekker, Jelzi a múló másodpercet. Idő fogyogat! * Idő-leállás nincsen, Lélekhatások meg támadnak! Lelki élmények. * Papírhollók feketék, Lélekkattogás elő- mutat. Van-e megbánás? * A megbánni valók tömkelege, mint egy elveszett-holt sereg, vesztegel, A lét tudja mi történt, de mit kezdene vele, a rég lélektelennel? A megbánni valók tömkelege, mint egy elveszett-holt sereg, vesztegel. Az időóra öregen is csak vehemens-monotonon hajtja az időt, Nem tűri a létében a lusta másodpercet, az oly' vehemens veszteglőt… Az időóra öregen is csak vehemens-monotonon hajtja az időt. A lélek is vehemens, rágja magát, majd’ mohón emlékezik, De vajon mire, amikor a múlt, már földben begyökerezik… A lélek is vehemens, rágja magát, majd’ mohón emlékezik, Ki tudja, mit kell bánni? Ólomlábú múlt, oly’ igényes. Utólag okos. * Már öreg gondolatok Még zakatolnak! Önemésztés. Lélek skrupulus. * Kevés, lemondó lélek… Önemésztés már az igazi. Belebetegszik! * A lélek rágja magát, belebetegszik, nagy kór-betegség, A lélek, ha túltenné magát, csodás lenne, nem rémtettség… A lélek rágja magát, belebetegszik, nagy kór-betegség, Vecsés, 2018. december 28. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. „Skrupulus” = aggódás, töprengés. | |||||
| |||||