|
|
|
|---|---|
 |
|
| Te… | |||||
| Te… álnok élet!
Hetvenegy évet megéltem már! Volt szép is, de üres volt… határ. Remény, még lelkemben buzog… és a balvégzet? Te élet! Tudod, hogy embernek nincs így élet? Te… galád élet! Adtál sok változatosságot, Kezelhetetlen marhaságot… Reményem sok volt, de létem mégis mivé lett? Ördög volt, ki mindig valamiért fékezett? Te… pazar élet! Te, merre jártál, hol császkáltál, Velem, sehol nem találkoztál! Reményem, mindig tűz közelbe emelkedett, Ám, sose tudtam én lenni, az emelkedett... Vecsés, 2019. október 16. – Kustra Ferenc József– íródott; anaforás, „grádics” versformában, amit én fejlesztettem ki. Egy versszak 5 soros, a vers bármennyi versszakból állhat. Szótagszám: 5-9-9-13-13, rímképlet: ABBAA. | |||||
| |||||