|
|
|
|---|---|
 |
|
| Don-kanyar a fagy birodalma | |||||
| Ez itt a hideg fehérség sivataga…
Aki ideérkezik, hamar megtudja, a tél nem hidegtelen, A mínusz negyvenkettő fok elképesztően lélek-könyörtelen… Vannak, kinek ezt végleg túlélni, nem-egyszerűen lehetetlen. ** Vicsorog a szél, Szikrázva fütyörészik. Jeges lehelet! * A szél haragja, Ha lassan is de múlik. Hideg, nem mozdul… * Pihenő szélben, Dermesztő-nagy a hideg. Szikrázó napfény. * Kint vad hidegben Dalol a szél, térdig ér. Csönd sem válaszol… * Vad ciklon futkos, Úgyis zord tájat ural. A Don-parton hó! * Szürkén közönyös Az éjjeli hófúvás. Reggelre befed… * Hófúvásba a Magány is belefáradt. Itt nincsen kiút. * Innen, nincsen hová menekülni, háború hidege körülvesz, Ebben a rettenetes hidegben fáj, ha, ember lélegzetet vesz. Ide a Don-kanyarba, nagyon is befészkelte magát a tél, Az anyag határán a lélek is besűrűsödött… már nem fél? Rettenetes az idő, meg a járása ott a lövészárokban bévül, Az ember könnyen a fagyhalálba találja magát, ha kicsit elrévül. * Imbolygó jövő, Ködben cselszövő, hazug. Remény, szűkmarkú! * Szavak elhaltak, Láthatók vérző sebek. Sírás oskola… * Rettenetesen dermesztő, libabőrt öltő a januári reggel, Keménykedő a tél benne a levegő, mínusz legalább negyvennel… Van kilyukadt sisak, fekete lábak, orr-fül mik nem bírtak hideggel. * Ilyen hidegben Elaludni… a halál. Pár percnyi a lét! * Hideg úgy tarol, mintha évezredek taposnának minket, Ó lélek, ne menj, ne hagyd a testet, ne hagyj itt veszni mindent… Mentsd meg Uram a magyar hont, gyermekeidet… összest, mindet. * Szélvihar kereng, Vastag hóréteg felett! Kezdő hóesés. * A háború szabályait is megszegik az irányítók, hihetetlenül! Te meg benne vagy ott ahol lelőhetnek, várakozol és tehetetlenül! Menekvés nincsen, a sorsod nem tudni mit hoz... biz' végzetet menthetetlenül! * Tél ölelése, Nagyon is rideg-hideg. Köd itt nem enyhít. * Itt, most januárban, vért is dermesztő a reggel, Köpenyem alá furakodik jég-lehelettel. A fájdalmas nyögés, a megfáradt imája, Főleg, ha nincs több… az élete kosarába. * Szél fúj… hó esik, Lét már avarban lapul. Fagyok zordonak. * Akármerre nézek, látom, a halál szánkázik a hóra fagyott jégrétegen, És ez a hómező nemcsak vastag, hanem amerre-bármerre nézek, végtelen. Egy magyar baka, hős harcos, minden módon helytáll, Egyébként is parancsot teljesít, így nem hátrál! Tűrted a nagy jéghideg-fájdalmakat, Egy harcos… semmiségért nem hátrálhat! Volt parancs is mihez tartottad magad. Fázósan didereg a hó mellvéd is, Lemehet ez, mínusz ötven fokig is. Nyári egyenruhánk nem bírja a havat, Mit villanón kemény fagy vasfoga marat! * Dermesztő reggel, Kezembe lehelettel… Avar, mint beton! Vecsés, 2017. február 3. – Kustra Ferenc József – történelmi visszaemlékezés a Don-kanyarban veszett katonáinkra. Íródott: alloiostrofikus versformában. (Vegyes versszakokban...) | |||||
| |||||