|
|
|
|---|---|
 |
|
| Megnyúlt árnyakat fest… | |||||
| Művészkém lett a tavasz…
Felhőtlen égről, az első pirkadati fénysugár, Lenyúlva a földre, absztrakton megnyúlt árnyakat fest. Az árnyrajzok olyanok, mint egy részegen elnyúlt test. Felhőtlen égről, támadólag lehullik sok sugár… * Árnyak is rügyeznek, Körvonal... mint ikonikus. Fekete-fehérben. * Reggeli színjáték… Tavaszi árnyjáték… Fényrajzolt parádék… A nap meg közben, csak mászik föl a szolgálati létrán, Miközben nem sután ontja sugarát, nem fukarkodván. * Jő a kikelet, Ágon, cinege ugrál. Jó idő: kipp-kopp... * Békét sugárzó, Kéklő az ég. Boldogság. Búgó vadgerlék. * Napfelkeltekor, Rigó dalol, dallamot. Korai virág. * Jön a melegség, Madarak is dalolnak. Új idő… hirdet! * Vibráló fények… Oly’ zöldek a hajnalok… Nap, álmosan kel… * Fényes napsugár, Megjött már, bimbót fakaszt. Szép virágoskert. * Hajnalhasadás Meghozza új napkeltét. Fűcsomó sarjad. * Beszélgetnek fák, Várják a rügyfakadást. Daloló szelek! * Pattanó rüggyel Kel a hajnali remény. Remény, állandó! * Réteken mállik Szét, reggel pirkadata. Nem harmatos fű. *** Máskor reggeli esőben mosakszik a napnak sugára, Mert ad magára! Vecsés, 2018. február 15. – Kustra Ferenc József – íródott: versben, HIAQ –ban, eredeti Baso féle haikukban, 10 szavasban. | |||||
| |||||