|
|
|
|---|---|
 |
|
| Flóra | |||||
| 1
Tudnál-e, Flóra, annyira szeretni, erényeidb?l épül-e szerencse, hogy mind a kínt, mit nem lehet feledni, h? szeret?d munkáján elfelejtse? Tudnál-e engem uj világra hozni, iparkodván szerelmes türelemmel, hogy legyen er?m ismét adakozni s eltölteni a gonoszt félelemmel? Lennél-e nyugtom mindenütt a rosszban? Fontold meg jól, szived mily terhet vállal. Én, aki vele mind csak hadakoztam, kibékülnék a haragvó halállal. 2 Félek, nem tudod megbocsájtani eltékozolt, ostoba, könnyü multam és majd ezerszeresen fáj, ami ezerszer fájt, mig szeretni tanultam. Félek, nem ér majd annyit életem, törekvésem és vágyam, testem, lelkem, hogy megbecsülj, ha el nem érhetem önnön jóságom útján gy?zedelmem. Nehéz a szívem, hiszen bút fogan: örömöm tán a büntetések hozzák, hogy sírva nézem majd, ha boldogan sétálsz azzal, ki méltóbb lesz tehozzád. | |||||
| |||||