|
|
|
|---|---|
 |
|
| Miért a sok könny? | |||||
| A hazáról…
Miért hullik a sok könny? Miért terjed a közöny? Rongálják a mi lelkünket! Hogy vessük le félelmünket? Két évig dúlta mongol az országot, A török itt élt, sok évig itt lakott. A labanc jött és ment, így uralkodott, Jött Trianon és hagyott egy fikarcot. A Don-kanyarba veszett, sok-sok katona… Úgy tűnik, ez lett hazánk nem múló sorsa. Idegen hatalom parancsolt és mi mentünk a háborúba. Ott vesztek mind legjobbjaink és beájult szívünk a borúba. Ötvenhatban próbáltunk lábra állni, Bíztunk, a hatalom ki fog vonulni, De nem vonult ki, bebetonozta magát. Ember nem érti… de nem hallatja szavát. Mi a nagy szívünkkel, mindig nekiállunk a hegyeknek... Oda, igazi hazafi szívek minket elvezetnek, Hogyha azt mi megmászni nem tudjuk, Nekiállunk, messzire elhordjuk. A harci lovak toporzékolva várják a riadót, De e helyett a trombitás fújja az il silenziot. Miért? Miért folyik az a sok könny? Lesz még valaha, hogy nem lesz közöny? Hogy vessük le félelmünket? Ha rongálják a lelkünket! Miért terjed így a közöny? Miért hullik… a bánat könny? Vecsés, 2013. január 7. - Kustra Ferenc József | |||||
| |||||